Ennyi felvezető után logikus választásnak tűnik egy olyan témát elővenni, amely jól tükröz bizonyos devianciákat, amiket a természettől való elszakadás okozott. Ilyen a kutya tartás hatalmas problematikája. Mert ugye mindenkit érint valamilyen módon a kutyatartás, legyen az gazda, vagy szomszéd, esetleg kutyával séta közben találkozó anyuka. Erről fog szólni a kutyákról írott sorozatunk, aminek első részét olvasod most, kedves Olvasó.

Nézzük meg úgy, hogy mi leszünk a gazdák. Az első lépés az, hogy eldöntsük, legyen e kutyánk. Ehhez sok feltételnek kell teljesülnie, amit mérlegelnünk kell. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy azt az élőlényt bizony hosszú távra vesszük. Nem egy hétre, nem egy évre, hanem bizony a társunk lesz 8-15 évig. Ez alatt az idő alatt etetni kell, orvosi költségei lesznek, sétáltatni kell, foglalkozni kell vele, akár nagyobb kiadást is jelenthet egyszerre. Visszautalnék egy korábbi Kis Herceg idézetre; amit egyszer megszelídítettünk, azért felelősséggel tartozunk. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy ez alatt az idő alatt végig kelleni fog nekünk az az állat, nem bírjuk anyagilag, nem lesz időnk foglalkozni vele, inkább ne legyen kutyánk. A második eldöntendő kérdés; miért is akarjuk azt az állatot. Azért, mert a gyereknek akarunk meglepetést szerezni, mert a szomszédnak is van, ne vegyünk kutyát. Csajozni se. A gyerek nem fog vele foglalkozni úgy, ahogy azt kell, mert gyerek és mert teljesen más dolgok fogják érdekelni, tehát ránk marad. Tisztelet a kivételnek, persze, de ugyanez vonatkozik a kis felnőttekre is. A divatok elmúlnak, a kis szatyorkutyák pedig az út szélét, vagy a menhelyek kínálatát fogják díszíteni. Senkinek sem jó.

Tudom, hogy Rex, meg Lassie, meg a barátnőnek is tök aranyos a kis csivavája a retiküljében, a lányok is nagyon buknak a kis ügyülü-bügyülü kölyökkutyákra, sőt, a vastag nyaklánchoz meg a vastag felsőkarhoz rohadtul megy a bull terrier, de ne ez alapján válasszunk kutyát. Minden fajta, sőt, minden fajtán belül az egyedek másra és másra alkalmasak. Családik kutya kell, sportolni akarunk vele, házat őrizni kell, vagy csak hobbiállat, amit néha megsimogatunk és örüljön nekünk, amikor hazaérünk. Akarunk utána szőrt takarítani, fésülni, sokat sétálni vele? Kérjük ki egy szakértő véleményét! Segíteni fog örömmel, hogy a nekünk legjobban megfelelő fajtát sikerüljön megtalálni, ami még tetszhet is. Ne vegyél viszont veszélyesebb kutyafajtát, hacsak nem tudod pontosan, hogy ez mivel jár, és nem vagy benne teljesen biztos, hogy bírni is fogsz vele. Ezek és az őrző-védő fajták tartása sok országban engedély köteles, a gazdának is vizsgáznia kell, hogy tarthasson ilyent, extra adót kell fizetni utánuk. Nem véletlenül.  Reméljük, nálunk is lesz valami hasonló szabályozás nemsokára.

A következő lépés, hogy felkészülsz a fogadására. Ha még nincs, szerezd be az eszközöket. A kutyának minimálisan kell fekhely, játék, póráz, nyakörv, biléta, ápolási szerek, illetve élősködő elleni védelem. Besétálhatsz az első boltba is, ahol kérhetsz segítséget, illetve, összeállíthatod a nagy részét otthon is, hiszen egy régi takaró tökéletes fekhelynek, a gyerek megunt játékait örömmel fogja szétrágni, teniszlabdával pedig jókat fog játszani, de ha megette, nem fogja tudni megemészteni, így talán mégis jobb a szaküzletben kapható, hivatalból emészthető kutyajáték. Az összecsomózott zokni és póló is jó, ha nem etetjük meg vele. Póráznak azért nem javasolnék egy madzagot, egyrészt mert nevetséges, másrészt pedig mert nem jó neki. Fésűt, kefét is jó, ha a kutyának megfelelőt veszel. Ha még nem volt kutyád, készülj fel, hogy nevelned kell. Szerezz be könyveket, vagy beszélgess egy szakemberrel, olvass utána az interneten. Naponta látni a kutyája után lobogó sétáltatókat, akik feleslegesen rángatják a pórázt, a kutya semmit sem ért belőle, csak szánakozva hátranéz, hogy „te meg mit akarsz már megint?”. Nem kell feltétlenül iskolába hordanod majd, de alapvető vezényszavakra és viselkedésmintákra meg kell tanítanod. Ha még nem csináltál ilyent, az iskolában segíteni fognak, sőt, a kutya szocializációja is megoldódik nagyrészt. Nem jó, ha átszalad az úttesten, vagy nekimegy minden másik kutyának séta közben. Nem jó, ha nem tudod vezényszóval leültetni, lefektetni, vagy megállítani, nem tanítod meg láb mellett közlekedni. Erre minimum szükséged lesz a mindennapi túlélésben. Ha pedig eljön az idő, ivartalanítsd. Tudom, drága, de nem akarsz sem tenyésztő lenni, sem azzal foglalkozni, hogy öt perc szem előtt tévesztés után kölyökkutyákat kelljen elosztogatnod. És nem akarod tovább szaporítani az amúgy is népes gazdátlan kutyák táborát sem. De erről majd a sorozat egy másik részében.

Ha még mindig úgy érzed, hogy kutyára van szükséged; üdvözlünk magunk között!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.